Igaz most mondhatnátok miért nem fordultam sarkon és hagytam ott azonnal azt a hímneműt aki ilyen gyalázatos módon belegázolt a lelkivilágomba.. Máskor lehet így tettem volna haza menekülés bánatűzés egy tábla csokoládéval..De helyette belenéztem annak az áruháznak a kirakatüvegébe aminek a parkolójában álltunk az autóval bevallom önérzet ide vagy oda igazat adtam neki: már nem erotikusan gömbölyded vagyok hanem gyalázatos módon kövér és amorf...
Csak hogy megértsétek mellékelek egy nem sokkal előtte készült képet:
Most hogy nézem ezt a fotót megértem miről beszélt....
Az elején rettenetesen nehéz volt elhagyni régi szokásaimat: a késő esti nagy zabálásokat az itt ott bekapott kis nasik-at. A legnehezebb a cukrot, kenyeret, és az olyan nagyon imádott tésztaételeket volt elhagyni.
A szervezetem szénhidrátért kiabált. Most már értem mit érezhet egy drogfüggő ha el akarja hagyni a imádott anyagot.
Az elvonási tünetek rémesek voltak: ingerlékenység hiszti mindenért csattantam. Rájöttem függő vagyok: kajafüggő.
Sosem voltam egy nagy zöldségrajongó a gyümölcsöket meg csak képekről ismertem.
Így borzalmasan nehéz volt örömet lelnem az evésben.
Gondoljatok bele egy szénhidrátfüggőnek egy tonhalsaláta mekkora kihívás, akkor olvastam a neten hogy ilyenkor kényeztessük a szemünket próbáljunk szépen tálalni, színesen kívánatosan így született meg ez az ellenállhatatlan ebéd:
A gyümölcsökkel továbbra sem voltam jóba, de megtaláltam a megfelelő módot erre is: mekkora áldás tud lenni egy gyümölcs centrifuga:)
Még egy dolog változott a mindennapjaim részévé vált a mozgás. Egy rémes középkori kínzóeszköznek is megfelelő lépcsőzőgép lett a legjobb barátom. Minden nap egy kicsivel tovább nyekergettem Mr Nyekergőt mert természetesen az ember lánya nevet ad legjobb barátjának. Mivel ha használom nagyon bír nyekeregni ezért lett a neve Mr Nyekergő.
Szóval először 20 perc is maga volt a pokol, de mára már 50-60 percet is együtt töltünk.
Szinte minden nap, igaz ma azt olvastam, nem jó ha egyfajta mozgást folyamatosan végezni mert hozzászokik a test és már nem lesz hatása a mozgásnak. Mivel korlátozva vannak a lehetőségek /amikor repkednek kint a mínuszok nem igazán van kedvem kocogni/ és gyakorló dolgozó anyuka ként nem tudok uszodába aerobik órára elmenni maradt az a módszer: vagy rövidítem a mozgás idejét vagy beiktatok egy két pihenő napot.
Írhatnám még a sikereimet: nincs nasi /vagy csak szökőéveben egyszer csábulok el egy kis chips-szel/ a fehér kenyér helyett teljes kiőrlésű pékáruk, tömény rántásos főzelékek és szénhidrát dús egytálételek helyett levesek, illetve köret nélküli raguk.
A halat nem igazán sikerült megszeretni helyette ha fehérje akkor csirkemell.
A másik nagy sikerem, hogy anélkül hogy észrevették volna a családom étkezését is megreformáltam.
Anyukám nem is tudja de egészségesebben étkezik: zsírszegény tejföllel, rántás helyett habarással vagy épp keményítővel készült ételeket eszik.
Na de nem szaporítom a szót beszéljen helyettem a fotó.
Büszkén mutatom be a 4 hónap kemény munkájával és rengeteg lemondással járó sikeremet:
Remélem büszkék vagytok rám:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése