"Amikor
megérkeztem ebbe a házba, éreztem valamit, ismered az érzést, mintha
figyelnének. Napos napunk volt, én és a szüleim a házban voltunk, amit
újonnan vettek. Régi ház volt (1929-es), és tudtam, mielõtt beléptem a
házba, hogy valami vagy talán valaki volt itt. A felsõ emeletek közül
kettõt bedeszkáztak, mert az emberek, akik ott éltek, túl idõsek voltak,
hogy felmenjenek. Apám rámnézett, és azt mondta: "Stéfanie, add a
kezed, eltüntetjük azokat a deszkákat az második és harmadik emeletrõl.
"Ez az", válaszoltam, de belül azt gondoltam: "a francba"
Hónapok múltak el, de az érzés,
hogy figyelnek, megmaradt. Egy kicsit féltem. Az elsõ alkalom, amikor
megmutatta magát, azt a nagynénémnek és nekem tette. Akkor történt,
amikor egyedül voltam otthon, a konyhában, felhívtam Nancy nénémet, és
megkérdeztem, nem tudna-e átjönni, mert nem szerettem egyedül lenni.
Nancy néni mondta, hogy átjön, és nemsokára ott lesz. Letettem a
telefont, és vártam. 10 perccel azután érkezett meg hogy felhívtam.
Leültünk, és elkezdtünk beszélgetni. A Tv be volt kapcsolva, de nagyon
le volt halkítva (hockey-meccs). Késõbb a második emeleten hirtelen egy
babasírást hallottunk, tudtuk, hogy mi vagyunk az egyetlenek a házban,
egymásra néztünk, és megkérdeztük egymástól: "Te is hallottad?"
Másodszor ismét egyedül voltam
otthon, a szobámban, este tíz is elmúlt. Feküdtem az ágyamban, kezeimmel
a takaró alattam, és mélyen aludtam. Meglepetten felébredtem a hideg
hõmérséklet miatt a szobámban, utána kezeket éreztem magamon. Õrület,
valami megérintett, hideg volt, puha.
Harmadszor is egyedül voltam
otthon, a Farkas címû filmet néztem, és egy tál levest ettem. Mikor
végeztem, a tálat letettem a konyhában a mosogatóba. De a tál egy másik
mosogatóba került át. Megpróbáltam mindkettõt elmosni, és nem vettem
észre, hogy van valami mögöttem. Mikor kirázott a hideg ott, ahol
álltam, hirtelen megfordultam és megláttam egy árnyék tekintetét, talán
egy emberi alak, eltûnt, ahogy megfordultam.
Richard-nak neveztem el, most a
barátom, néha beszélek vele, elmondom neki a titkaim. Talán azt mondod,
hogy nem igaz a történet, de tudom mit láttam, és mit éreztem
HISZED, VAGY NEM?"
If you want to e-mail me about any similar experiences please do Stéfanie Hébert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése