"A St. Francis
Kórházban dolgoztam, körülbelül egy éve, különbözõ mûszakban, de ezen
az éjjelen a éjjeli mûszakban voltam este 11-tõl reggel 7-ig. Ez egy
normális éjszaka volt, és fél négy körül volt az idõ. Biztos voltam
abban, hogy a kollégám horkolt valahol a korházban, mert a biztonsági
õrködés egy hatalmas kórházban nem volt valami izgalmas munka.
Eldöntöttem, hogy keresztül megyek az alagsoron, és leülök olvasni egy
újságot, hisz' rajtunk, biztonságiakon kívül soha senki nem ment le oda.
Az alagsor kb 100*100 yard volt, és hogy eljuss egyik oldaltól a
másikig, keresztül kellett menned használatlan orvosi felszereléseken,
dobozolt dokumentumokon, és mindenféle vackon. A rendetlenség közepétõl
jobbra volt négy összecsukható szék, amit a váróban használtak. Ez egy
terület volt, amit gyakran látogattam én és a kollégáim, általában
elõször kellett bemenned, ha jó széket akartál kapni, de az éjjeli
mûszakban választhattam. Egy nagy zöld székre ültem, és kinyitottam az
újságot. Egy perce voltam ott, amikor egy furcsa érzésem volt, mintha
valaki figyelne, letettem az újságot, és átvizsgáltam a területet, de
nem találtam semmit. Ekkor volt, hogy minden szõr felállt a hátamon.
Eldöntöttem, hogy eltûnök innen a francba, gyorsan! Mikor megpróbáltam
felállni, úgy éreztem, mintha valaki hatalmas és erõs odafogja a
csuklómat és a bokámat a székhez. 200 font (90kg) -s srác vagyok, jó
erõben, de olyan naggyá vált a nyomás, hogy az erõlködés nem ért semmit,
úgy tûnt, hogy egyedül a szemeimet tudom mozgatni, amivel láttam a
sötét pincét, tisztára pánikba estem. Nem tudom milyen hosszú ideig
fojtottak vissza, de úgy tûnt, örökké tartott. Aztán egyszerre
elengedett. A küzdelem ereje által szabályosan katapultáltam a székbõl,
és úgy látszott, hogy 15 lábnyit repültem a levegõben, és amikor földet
értem, kiszaladtam.
Az ambulencián ültem a munkaidõ
végéig, mikor egy aggódó hívás jött hozzám, hogy nyissam ki a
számítógép-termet, a pincében. Vártam az alkalmazottakat, hogy ne legyek
egyedül. Ahogy elhagytam az alagsort, nem tudtam segíteni, de ránéztem a
székre, ahol küzdöttem, és láttam egy fényes csillogást a szék ülésén.
Gondolkoztam rajta egy ideig, és megnéztem. Az ülésen, teljesen a
közepén, találtam egy félkarátos gyémánt fülbevalót. Egy barátom
felbecsülte, és azt mondta, hogy több, mint 50 éves volt. Piercing volt
a fülemben, és kb. hat hónapig hordtam a fülbevalót. Minden éjjel
kivettem, és letettem a fürdõszobában, utána egy reggel eltûnt. Egy idõs
Hawaii-i ember mondta, hogy egy nõi szellem volt, megpróbált
elcsábítani. Ha õ volt, nem tudom, hogyan döntöttem volna."
Submitted from: Daniel Moe, Hawaii
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése