Csata

Jön a december.. Mindenki várja, legalább is az emberek nagy része. Az egyik legszebb ünnepünk hava. Van aki karácsonynak hívja van aki yule-nak. nekem dupla ünnep. Imádott kisfiam december 26-án jött a világra.
Mindig szerettem ezt a meghitt családi ünnepet, de 2003-tól maga a csoda.
Igaz keserédes..3. éve már nem egy egészként ünnepeljük, csak egy csonka kis családként. Igaz a szívemben mindig ott van a hiányzó egy fő.

Tavaly februártól már nem csak érzelmileg de fizikálisan is távol került a hiányzó személy...
2000Km nagy távolság, bíztam benne,hogy az elmúlt 3 év meg a nagy távolság segít a lüktető nyílt seb begyógyulásában.

Próbáltam újra kezdeni, megtalálni valakiben azt a valamit ami az elvesztett szerelmemben láttam, ideig óráig el is tudom hitetni magammal: megtaláltam.
Egy kedves barátnőmmel megállapítottuk nálam egy pasi kihordási ideje max 7 hónap :)
Miért is? Körülbelül ennyi ideig tudom áltatni magam, mivel senkiben nincs az ami Benne...

Van a wiccanak egy ága a Lilith legenda, miszerint egy boszorkány életében csak egy férfit szeret és egy gyermeket szül.
Próbáltam szeretni, próbáltam más férfi magját elfogadni. A szerelem érzése pillanatok alatt elillant a mag nem fogant meg. Talán jobb is így...

Visszatérve a decemberre közeleg.. Egy meglepetéssel: rövid időre megszűnik a nagy távolság.
Bevallom rettegek a találkozástól, félek a seb újra felszakad.
Tudom milyen érzés amikor szívem szerint megölelném megcsókolnám, de tudom nem ölelne vissza és elfordítaná a fejét.
Az igazi csata ilyenkor hidegnek maradni.


Ha valami csoda folytán olvasnád ezt a blogot tudd: még mindig szeretlek ,soha nem adom fel a reményt h újra együtt legyen a kis család....