Teljesen nyers még nem javított:)
A
Gonosz menyegzője
Az éjszaka jéghideg karmaival belemart a hazafelé sétáló nő
vacogó testébe. Vékony pincérruha, egy szövetkabát ennyi volt az öltözéke nem
messze lakott a gyorsbüfétől ahol dolgozott. Már bánta a délutáni
meggondolatlanságát, vastagabb harisnyát kellet volna választania. Már csak 50
méter és otthon van. Igaz nem a Portland legszebb negyedében lakott, mégis
tisztaság volt a házak egyszerűek és takarosak voltak /hála a házmesterek
gondos kezének/ a közbiztonság meg kiváló.
Ezért is lepődött meg az árnyékból előbukkanó férfi láttán.
-Jó estét hölgyem, tudna nekem tüzet adni?
A férfi kezében a hosszú barna cigaretta alátámasztotta
kérése valódiságát. Kate széthúzta kabátját pincérkötényéből előhalászta
öngyújtóját.
-Parancsoljon!- meggyújtotta az öngyújtóját majd nyújtotta a
férfi keze a kezéhez ért. Mintha villám csapott volna belé…
Másnap reggel fáradtan ébredt ránézett az ágy melletti órára
már majdnem egy óra volt.
-Uram isten mindjárt elkések!- kipattant az ágyból gyorsan
beállt a zuhany alá egy szerelmes dalt dúdolgatott újra élte az előző éjszakát…
A sikátorban való találkozás után a Férfi bemutatkozott neki
Adamnak hívták egy barátját várta az utcán már órák óta álldogált teljesen
átfagyott elmenni nem mert, megígérte megvárja. Igaz a barát is csak negyed
órára ugrott el az egyik hölgyismerőséhez.
Kate megsajnálta a férfit álldogálni a sötét hideg
sikátorban egyedül…
-Van itt nem messze egy éjjel nappal nyitva tartó kávézó
igaz pocsék a kávéjuk de legalább meleg. Jöjjön, igyunk egyet, ha az ablakhoz
ülünk idelát, nem tud megszökni a barátja!
-Jaj nem akarom feltartani, nehogy gond legyen, ha nem ér
haza időben!
-Ne aggódjon a macskámon kívül más nem vár otthon, Ó meg
maga a megtestesült lustaság észre sem veszi ha kések egy kicsit!
Elindult a kávézó felé háttá állt a Férfinak nem láthatta
annak mosolyát. miközben eltaposta a cigarettát.
-Na ez könnyebben ment mint gondoltam..
-Parancsol?
-Jaj csak magamban dünnyögtem. Megköszöntem kedves barátom
pontatlanságát, csakis neki köszönhetem, hogy megismerhettem Kate!
A lánynak nem rémlett hogy bemutatkozott volna, kezdet
megijedni amikor a széttárt kabátjára esett a tekintete. Munkaruhában volt a
blúzára tűzve egy arany névtábla hirdette büszkén tulajdonosa nevét.
Az éjjel maga volt a tökély. A kávézóban jobban szemügyre
vehette Kate a férfit, egyszerűen gyönyörű volt nemes arc hosszú fekete haj a
tarkóján copfba fogva.
Fel sem foghatta mit lát benne az egyszerű mainei lányban
egy ilyen férfi.
Nem volt csúnya de egy világszépe sem, sovány mondhatni
csontos volt seszinű haja állandóan kócos szénakazal benyomását keltette, hiába
is próbálta kiegyenesíteni a párás levegő miatt újra rendetlen csigákba ugrott.
Mégis őt akarta Adam ezt egyértelműen a tudtára adta a háza
kapujában váltott forró csókkal.
Nem tudta mi ütött bele de felhívta tudta mi lesz a mese
vége, mégsem érzett bűntudatot sem szégyent.
Felemelő egyben lesújtó volt az együttlétük. Felemelő, mert
a gyönyör azon tájain jártak ahová nem sokan jutnak el életük során. Lesújtó,
mert semmi nem tart örökké még ez az utazás sem.
Hajnalban érezte mikor kikelt mellőle a férfi, tudta elmegy
és azt is soha nem látja többé. Nem hallotta az ajtó jól ismert nyikorgását
csak Lucy cica hangos fújását, támadó nyávogását.
Most ahogy kilépett a zuhany alól tudatosult benne az ajtó
záródásának hiánya.
-Biztos elaludtam…nem csodálom, amennyire kimerültem…
Kapkodva készült gyorsan bekapott egy-két falatot sebtében
felöltözött rakott Lucy tálkájába ételt,
biztos valahol lustálkodott. Neheztelt magára, még a szokásos simogatásra sem
maradt ideje, majd este bepótolják.
A munka villámgyorsan telt furcsa nap volt valahogy furák
voltak a vendégek. Fekete ruhába öltözött fiatal lányok.
A shef még viccelődött is:
-Mi van temetés volt? Vagy Portland összes ütődöttje
idetalált?
-Menj már Greg! Mit tudunk mi a mai fiatalokról, ki tudja,
lehet ez az új módi.
-Tudod mit Kate jó nekem a régi. Olyanok, mint a
siratóasszonyok, vagy mint Dracula összes menyasszonya egyben!
Valóban mind lányok voltak fiatalok és valahogy mégis
idősek.
-Igazad van, hátborzongatóak de nem mindegy ki adja nekünk a
borravalót? Nem hangoskodnak csendben ülnek iszogatják a kávéjukat meg megeszik
az ehetetlen hamburgeredet!
-Visszasírnád, ha nem sütném többé!
Kate kedvelte a férfit, egyszerű volt hatalmas szívvel.
Mindig volt egymáshoz egy-két kedves szavuk, szinte már párként tekintettek
rájuk a kollégák. Szurkoltak nekik ügyesen úgy intézték, mindig legyen pár
pillanatuk kettesben. Ennek köszönhetően történt meg az a buta kis csók a
konyhaajtóban. Nem is volt igazi inkább csak egy puszi de egy kicsit hosszabb
érzékibb. Ha tudták volna mibe kerül ez a meghitt pillanat inkább meg sem
tették volna…
Greg hamarabb kezdte a munkát a többieknél hamarabb is
fejezte be. Feltett szándéka volt az edzőterem után visszajönni, haza akarta kísérni
Kate-et. A mai nap áttörés volt az a kis semmiség végre megtörte a jeget.
A hátsó ajtón távozott mint mindig ahogy kilépett megcsapta
a dermesztő szél összehúzta a bomberén a
cipzárt. Hanyagul vállára dobta sporttáskáját majd elindult az egyre
növekvő sötétségbe. Nem vette észre az egyik kapualjban álló, barna vékony
cigarettát szívó férfit.
-Jó estét Gregory! Tudod a középkorban mit csináltak azokkal
akik az uralkodó ágyasára rá mertek nézni?
Greg a döbbenettől hirtelen megszólalni sem tudott. A
semmiből előtte termet egy fekete kabátos alak aki a nevén szólítja akit még
életében nem látott.
-Kivájták a szemét majd forró ólmot öntöttek a szemgödrébe,
büntetésből mert szemet vetett a tiltott nőre.- körbe járkált a döbbenettől még
mindig mereven álló szakács körül- Ha mindez nem lett volna elég elrettentő, a
piactéren felnégyelték intő példának a többi ifjúnak! Ejnye Gregory vagy inkább
Greg? Most mit csináljak veled? Szemet vetettél az ágyasomra…
-Maga megőrült!!!! Össze - vissza beszél!!! Mit akar tőlem?
Nem is ismerem magát!
-Nem, de hű követőim figyeltek, vigyáztak a menyasszonyomra,
a leendő hercegnőre…
Ugyanúgy ahogy a férfi a sötétségből szépen lassan újabb
alakok bontakoztak ki. Lassan szabályos kört alkotva a két párbajozó körül.
Mert az volt ez a javából csak a kihívott hátránnyal indult a kihívóval
szemben.
-Uram Isten! Hiszen ezek azok a fura nők a büféből!!! Mi ez
valami szekta? A hülyék társasága?- gyenge próbálkozás de remélte időt nyer.
Kezdte belátni ez nem tréfa hanem véresen komoly…
-Kegyes leszek hozzád… Gyors halálod lesz…- közelebb lépett
kezét a férfi arcához tette.
Greg mozdulni akart ütni, rúgni mivel fizikailag erősebb
volt ellenfelénél valami furcsa bénultság megakadályozta. Érezte a kezet az
arcán és még valami mást is-félelmet- amit a gyermek érez elalvás előtt amikor
meg van győződve a mumus ottlétéről.
Meglátta támadója igazi arcát élete utolsó pillanatában újra
gyermek volt aki találkozott a szörnyeteggel a szekrényből. Majd jött a
jótékony sötétség….
Eljött a műszak vége Kate nem kis csalódottságára nem várta
senki a hátsó kijáratnál. Bízott benne a délutáni intim pillanat után valaki
hazakíséri. Cigarettára gyújtott úgymond időhúzásként Greg nem tudhatta
pontosan mikor is végeznek a délutános felszolgálók.
-Ez is csak egy kifogás! Ne legyél Liba!
-Tudtad szép hölgy aki magában beszél az magányos?
Adam lépett elő a sötétségből a lány mindenkire számított
csak Rá nem.
-De mért is lennél te magányos? Hisz itt vagyok neked!
-Reggel szó nélkül távoztál… Nem tudtam mire számítsak..- Mi
a fene van velem? Mit agonizálok itt? Tényleg lelépett, egyetlen szó egy puszi
nélkül.- A gondolatok cikáztak a fejében.
-Aludtál Hercegnő. Nekem mennem kellet. Nem akartam
megzavarni az álmodat.
Az éjjel ugyanúgy telt mint az előző ha lehet még
nagyobb szenvedéllyel még őszintébb
sikolyokkal. A reggel valahogy más volt. Valami hiányzott… Kate nem
gondolkozott mi hiányzik a kimerültség győzött.
Megint későn kelt a forgatókönyv ugyan az volt: rohanás a
zuhany alá, gyors ebéd kapkodva készülődés. Nem véletlen választotta az állandó
délutános műszakot utált korán kelni a magányos estéktől egyenesen a hideg
rázta. Csak Lucy cica volt neki eddig…
-Apropó, macskaetetés!- majdnem megfeledkezett szegény
jószágról…-Lucy! Cic cic cic, cicukám gyere a gazdihoz!
Nem jött az előző nap kirakott étel is érintetlen volt. Kate
kezdett megijedni, nem szokott ilyet az
ő hófehér perzsája. Kereste mindenütt nem találta minden ablak zárva volt el
nem szökhetett, egy lehetőség maradt: Adam távozásakor kisurrant mellette.
-Na majd a hasad hazahoz!- mégis mikor lefele lépdelt a
lépcsőn minden emeletnél bekukucskált a folyosóra hátha ott lustálkodik Őkelme.
-Mindegy majdcsak meglesz.- nem is tudta magát akarta
megnyugtatni vagy a cicát, ahogy kimondta a szavakat, mindenestre neki indulnia
kellet. Ha kirúgják nem telik majd cicakajára.
A hófehér macska épp akkor lehelte ki a lelkét az oltáron, a
szertartást végző papnő mint egy végszóként felemelte a még meleg vértől
csöpögő szívet majd urához lépet meghajolt egy ezüst tálcára tette. A fekete
köpeny alól egy emberinek még jóindulattal sem mondható karmokban végződő kéz
nyúlt ki megragadta majd a szájához emelte a véres szervet.
Egy harapásra befalta.
-Kate az enyém vagy menyasszonyommá tettelek! Mostantól a
nászunkat háljuk. Akene papnőm gyere ide! Készítsd elő az esküvőnket szombat
éjjel, minden hívemnek bemutatom az utódom anyját! Ti meg alávaló népség-
szemével körbejárta a termet – abban a kegyben részesültök: velünk
ünnepelhettek!
Megfordult a tömeg felhördült már nem a pokol teremtménye
állt előttük Adam a jól ismert Black Metál bár tulajdonosa.
-A holnap esti buli más, a Menyegzőm, szeretném ha az
alkalomhoz megfelelő hangulat várna. Akene a te feladatod mindenről gondoskodni!
Most menjetek, vigyázzatok az arámra hamarosan feledhetetlen éjszakája lesz….
Greg nem ment be dolgozni az egész Büfé felbolydult, a
telefont sem vette fel, a főnök személyesen is elment a lakóhelyére, nem
találta otthon.
-Furcsa még sosem volt ilyen gond vele. Na egy kis
átszervezés és minden megy a maga útján. Kate tied a pult Magen te a konyháért
felelsz. Hozok egy gyakornok szakácsot nehéz munkanap…Holnapra kerítek egy új
konyhafőnököt. Hajrá Lányok ügyesek legyetek!
A főnök elviharzott akár a hurrikán jött mindent
felforgatott majd továbbállt.
-Jellemző!- Morgolódott Magen- De a hétvégi fizetési
csekkünkön nem fog látszani a nehéz nap!
-Ne morogj. biztos nyomós oka van Greg-nek amiért nem jött.
Kibírjuk.
Elnyomták a cigarettájukat, munkába álltak. Kate alig várta
a műszak végét tudta érezte a ma éjjel is a szerelemé.
Akene dühöngve tüntette el a nemrég lezajlott szertartás
romjait, a macskatetem már kezdett megmerevedni. Akkora erővel vágta a sikátor
falához, ha már nem lett volna szegény állat halott most biztos kilehelte volna
a lelkét.
- Meg kell akadályoznom!!!! –Észre sem vette,hogy fennhangon
beszél, ha lett volna szíve, akkor az most biztos megszakadt volna….
Már rég nem voltak érzései, nem is emlékezett már rá mikor
érzett utoljára szerelmet, örömöt vagy bánatot.
Réges rég egyszerű farmerlány volt aki többre vágyott mint
amit az 1800 as évek Kensese adhatott. Akkor ismerte meg Őt, hittérítőként
érkezett a poros kisvárosba aminek már a nevére sem emlékszik. Azt hitte az
igét hirdeti, az Isten igéjét, még a gondolatra is nevetnie kellet a jóságos. a
megértő, a bölcs, ha az ő útját járta volna már rég az enyészet enné csontjait,
senki nem elékezne már rá. Mekkora volt a meglepetése amikor a biblia helyett a
paráznaság eszméit ismertette meg az ártatlan kislánnyal.
Nem értette miért olyan fontos ez a menyegző, mért épp most?
Évszázadok óta él és bolyong a világban, több mint kétszáz
éve vele teszi, soha egyszer nem utalt arra: vágyna egy utódra.
De ha ez így is van ki más lehetne tökéletesebb mint ő
Akene! Az a nő akit életében nem érintett más férfi csak az ő Ura, aki vérével
táplálta igaz cserébe megkapta az örök fiatalság és a hallhatatlanság
lehetősségét. Nem engedheti… nem alázhatják meg így!!!!
Már tudta mit kell tennie, visszatért a titkos szentélybe
készült a nagy eseményre csak kérdés kinek lesz a nagy napja, reménye szerint
az övé!
Nehéz nap volt, Kate úgy érezte mintha körbejárta volna a
földet az egyenlítő mentén de nem egyszer hanem kétszer. A furcsa feketébe
öltözött nők és férfiak szinte özönlöttek ma a Büfébe és mind olyan furcsán
nézett rá, sőt mintha az egyik meg is hajolt volna előtte. Megdöbbentő volt,
ugyanakkor hízelgő is.
Magen zsémbessége nem hogy csökkent volna egyre erősödött a
nap folyamán. A gyakornok szakácsot akit a főnök küldött szabály szerűen
üldözte, mintha Ő tehetett volna Greg távollétéről.
- Ha holnap reggel
nem jön ez a lókötő esküszöm jobban teszi ha lemegy a térképről!!!- Volt valami
az asszony szemében amiből Kate tudta komolyan gondolja.
- Nyugi Drága! Holnapra előkerül! – Valahogy maga sem hitte
el de nem akarta egész úton Magen hisztijét hallgatni –Hol van Adam?
Csalódottság érzése járta át, nem tudta mért de ugy érezte a mai éjjel
valamiért különleges lett volna.
Gyorsan hazért, semmi másra nem vágyott csak egy forró
zuhanyra, a cicája dorombolására, na meg őszintén: arra hogy jól kibőgje magát.
Az első dolog amit megérzett a cigarettafüst volt, sosem
dohányzott a lakásban. Valaki van odabent, szíve zakatolt egyszerre
reménykedett és rettegett.
Hangtalanul osont a hálószoba felé onnan jött a füst a szoba
közepén Adam állt dühösen szívta vékony barna cigarettáját.
- Késtél!- hangja keményen és hidegen csengett.
- Nem tudtam, hogy vársz rám. –annyira szánalmas volt a
mentegetőzése nem is hibázott de mégis úgy érezte ezt kell tennie.
- Jól van ne húzd az időt! Vedd fel ezt a ruhát és
induljunk, várnak Ránk!
Kate úgy érezte magát a nehéz bársonyruhában mint egy
hercegnő, mint az éjszaka hercegnője.. Ez a hasonlat jutott eszébe.
Egy limuzinban ültek, Adam pezsgővel kínálta.
- Mit ünnepelünk?
- A szerelmet Drágaságom! A mindent elsöprő vágyat és a
beteljesülést. – Adam mosolya sokat sejtetet.
Az autó egy emberekkel teli szűk utcába hajtott be a tömeg
úgy vált ketté ahogy Mózes és a menekülő zsidók előtt a Vörös Tenger.
- Üdvözöllek Nálam! Ez az én kis aranybányám!- mint egy
végszóként kinyílt az ajtó. Ahogy kiszálltak a tömeg felzúgott majd egyetlen
pillanat alatt hallgatott el a férfi egyetlen kézmozdulatára.
- A ma este különleges, aki bebocsátást kap olyan élményben
lesz része amiben még soha! Küzdjetek meg a sikerért! Győzzön a legjobb!
belekarolt a lányba majd bevonultak. Kate hátrapillantott a
tömeg egyetlen hömpölygő masszaként áramlott a bejárat felé, a biztonsági
emberek erejüket megfeszítve tartották vissza a tomboló embereket.
- Mire volt ez jó? Össze fogják taposni egymást! Meg
egyáltalán milyen hely ez? Ezek a fiatalok mind feketében voltak tele
tetoválással hosszú hajjal szegecsekkel!
- Mint mondtam ez az én kincsestáram, nem csak anyagiakban
bővelkedhetek itt, megkapom az életüket az erkölcsüket. Ez az én Black Metal
klubnak álcázott lélekdarálóm. Nem mondom, hogy az Isten hozott mert nem lenne
helyén való. Elégedj meg annyival: életed legszebb pillanatait itt éled meg.
- Ha veled vagyok Adam, minden pillanat szép!- Volt valami
furcsa a lány mosolyában és hangjában, de a férfi elengedte a füle mellet. –
Biztos fél.- ez járt a fejében meg Akene. reméli az asszony mindent
előkészített, nem szeretné már sokáig váratni menyasszonyát.
A szentélybe lépve Adam-et meglepte az üresség sehol egy
hívő csak az oltár de az úgy ahogy kérte és Akene fekete szertartásköpenyben.
- Miért nincs itt senki? Papnő nem ezt kértem tőled!!!-
Haragjában nem is figyelt Kate-re
- Azt akartad Uram, a menyegződ tökéletes legyen, nem
akarhatod a söpredék előtt elhálni nászodat! Csak én vagyok méltó szemtanúnak a
nászodhoz. Majd később ünnepelsz híveiddel.
- Hmm mindig meglepsz Papnőm, azt hittem nem vagy képes
gondolkodni de tévedtem!
Akene mindent elsöprő haragot érzett, nem elég hogy idehozta
ezt a nőt de még ócsárolja is előtte, megérdemli ami rá vár! Vigyáznia kellet
tudta, ha akarja az ő Ura úgy olvas benne mint egy nyitott könyvben takarnia
kellet szándékait, egyetlen esélye van a meglepetés ereje.
Adam Kate felé fordult:
- Gyere kedvesem ne félj! Megajándékozlak! Azzal h
asszonyommá teszlek az a megtiszteltetés ér,hogy világra hozhatod utódomat,
cserébe megkapod azt amire minden emberi lény vágyik..- Itt hatásszünetet
tartott- Pénzt, befolyást, hatalmat az emberi lelkek felett és ami a
legfontosabb: örök életet!
Az asszony lehajtott fejjel követte Adam-ot az oltárhoz nem
ellenkezett, nem viakosott felesleges lett volna túlerőben voltak.
Jöjjön aminek jönnie kell….
Akene megkezdte a szertartást Adam és Kate egymással szemben
álltak kéz a kézben egymás szemébe nézve, egy rég elfeledett nyelven varázsigéket
kántált, szinte levegőt sem vett.
Némelyik strófánál fellobbant egy eddig félhomályba merülő
kőedényben a tűz , majd amikor mind a tizenhárom edényben lobogott a tűz, a
démon levetette emberi arcát.
Kate felsikoltott, a gyönyörű férfi helyett egy szürke
hüllőszerű lény fogta a kezét karmokban végződő keze pokoli szorításából nem
volt menekvés, már bánta amiért nem menekült amikor még lehetett.
Akene erre a pillanatra várt az átalakulásra most
sebezhető…Köpenye alól előhúzta az egyetlen eszközt amivel sebet ejthet a pokol
eme teremtményén. Elég ha megsebzi, minél többször, attól meggyengül, majd
utána a szívébe döfi a tört.
Épp lesújtott volna amikor valaki megfogta a csuklóját, Kate
volt az.
Egyetlen mozdulattal kicsavarta a papnő kezéből a tört, elmélyülten
nézegette majd amikor már úgy érezte ezek ketten túlvannak a sokkon megszólalt:
- Jaj Adam mert most épp így hívatod magad ugye? Ennyire
Ostoba lennél? Ezer év nem volt elég arra, hogy bölcsebb legyél?
- Ki vagy te? –A démon egyszerre volt dühös és meglepett.
- Ismersz régóta, valamikor régen együtt néztük ahogy ez az
ostoba emberi faj elkezdte útját, amikor a 13 ősi gonosz még nem volt elzárva,
amikor még a káosz uralta az eget és a földet. Akkor is ostoba voltál most sem
változtál.
Adam szólni akart de a nő leintette…
- Emberi lénnyel akarod elhálni a nászt? Ugyan már hisz a
papnődben sem bízhatsz! Látod elárult volna. Miért? Szerelemből, fene nagy
gőgödben nem vetted észre mennyire kötődik hozzád, de nem tiszteletből, igaz
azt hitted kiölted belőle az érzelmeket, ki de ezzel csak a feléd táplált
szerelmet erősítetted.
Akene ne hidd, hogy meg tudtad volna ölni hamarabb lehelted
volna ki szánalmas emberi lelked roncsit, mintsem a szívének nevezett szervbe
vágtad volna a kést.
Nyugodj meg megteszem helyetted rég meg kellet volna tennem,
már sok évszázaddal ezelőtt.
Majd mielőtt a másik lény tehetett volna valamit a
mellkasába vágta a tört. A démon halálhörgése mint ezer ember sikolya egyszerre
volt rémisztő és sajnálatra méltó.
Akene a kezdeti sokk után megértette imádottja haldoklik,
zokogva borult a vergődő testre.
- Megölted!! Mért kellet ezt tenned?- próbálta kihúzni a
tört az Ura testéből de az egyé vált vele majd kezdett megkeményedni az eddig
puha test majd elporladni. Kate fújt egyett és Akene kezeiből elillant ami
megmaradt a szeretett lény utolsó porszeme is.
- Állj fel papnő! Szabad vagy! Most dönts szolgálsz engem
vagy az enyészeté leszel!
Felesleges volt a kérdés a percekkel ezelőtt még üde fiatal
nő egy százéves töpörödött vénasszonnyá vált, a szemében ott volt a válasz.
Kate felnevetett:
-Ostoba némber! Pusztulj!- Felemelte kecses kezét majd kékes
lángok csaptak fel Akene testéből. – Emberek sosem fogom megérteni Öket!
Megrázta magát szelíd külseje helyett egy vad dögös nővé
változott a fekete nehézbársony ruhából szűk bőrruha lett. Tudta tiszteletet
parancsoló a külseje ez kell most ide.
Kitárta a kétszárnyas nehéz faajtót mintha csak papírból
lettek volna, kint üvöltött a zene.
Megállt az erkélyen egyetlen csettintésére elhallgatott a ricsaj.
- Adam különleges estét ígért nektek, sajnos ő elhagyta ezt
a helyet, Kate vagyok mától enyém a Klub ma este mindenki a vendégem! Igyatok
az egészségemre, élvezzétek az estét és egymást még tudjátok!
Újabb csettintés minden a régi a zene még hangosabban üvölt
a tömeg még jobban tombolt.
Kate elégedetten nézet végig az Ő kincsesbányáján…A
kifogyhatatlan éléskamrán, mert mint mindig a gonosz sosem alszik, ráadásul
folyton éhes…..
Anne Wood 2011-12-26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése