"Úgy tartják, hogy a "Halottak nem mesélnek".....Ez azt is jelenti, hogy nem LÉLEGEZNEK?

A történetem 10 évvel ezelõtt kezdõdött, amikor 14 voltam. Egy hatalmas öreg házban éltem Londonban, a szüleimmel, két nõvéremmel, és idõsebb unokahúgommal.

Ezen a különös éjszakán, az idõsebb nõvérem, Debbie, az unokahúgom, Amie, és én voltunk az egyetlenek a házban, és ideje volt, hogy Amie-t ágyba tegyük. Miután jó éjszakát kívántunk neki, Debie felvitte Amie-t az emeletre a szobájába, és elkezdõdött a hosszas folyamata, hogy elaludjon. Folytattam a tévénézést, mikor egy másfél órával késõbb Debbie leszólt nekem, és megkért, hogy menjek fel. Egy kicsit felbosszantott, megkérdeztem, hogy miért, és õ válaszolt: "csak gyere fel ide!" Tehát nem kis nyugalommal, elindultam fel az emeletre, és elindultam Amie szobájába. Amie egész boldogan ült a kiságyában, ÉBREN, én megjegyeztem, és Debbie azt mondta: "Figyelj"

Hallgattam. Halk lélegzés hallottam valahonnan a szobában, amit pontosan nem tudtam bemérni. A kiságyra támaszkodtam, és figyeltem Amie lélegzetét és figyeltem az növekvõ és csökkenõ mellkhasát, hogy megnézzem, hogy egybeesik-e azzal, amit hallottam. A szívem a torkomban dobogott, ahogy megbizonyosodtam, hogy nem az övé. Debbie-re néztem, akinek az arca sápadtra váltott, amikor látta a reakciómat. Sejtettem, hogy én is sápadt lettem.

Ahogy csendben álltunk ott, a lélegzés gyorsabb és gyorsabb lett, aztán megállt egy perc múlva, vagy egy kicsivel késõbb. Felvettem Amie-t a kiságyából és lementünk a földszintre, a nappaliba, ahol is ott töltöttük az éjszakát, amíg a szülink haza nem jöttek. Nem tudtuk elmondani nekik, hogy valójában mi történt, volt egy kimondatlan megállapodás közöttünk, de semmi más nem történt és Amie végül is elaludt.

Reméltem, hogy a hang a régi csöveknek volt köszönhetõ a tetõn, vagy valami, tehát másnap felmásztam a padlásra és kinéztem. Olyan mélyen mentem, ahogy csak tudtam, hogy körülnézzek Amie szobája felett de nem találtam semmit."

Submitted from: England